Együtt messzebbre jutunk. Igen az innovációtranszferre!

Az Egész életen át tartó tanulás Leonardo da Vinci programján belül viszonylag új támogatási lehetőség az innovációtranszfer pályázattípus, amely arra ösztönzi a pályázókat, hogy korábbi – a Leonardo vagy más program keretében létrejött – innovatív termékeket, eredményeket itthon, illetve a partnerség más országaiban a szakképzési rendszer fejlesztésében hasznosítsák.

Első ránézésre – sőt, másodikra is – az ilyen típusú projektjavaslat kidolgozása nehezebbnek tűnik, mintha egy teljesen új, saját koncepcióban gondolkodnánk. A hazai szakképző intézmények többsége (beleértve az iskolarendszerben, illetve azon kívül működő intézményeket egyaránt) saját képzési rendszerének javítására önálló és határozott fejlesztési koncepcióval rendelkezik – azaz van saját fejlesztési stratégiája. Érthető, ha elsősorban ezekhez keres finanszírozást, nem innovációtranszfer mellett dönt, hiszen a saját stratégiájába illeszkedő uniós termék felkutatása nagyon sok időt és energiát igényel. Igaz, hogy a projekteredmények európai szintű disszeminációja révén az interneten tömérdek információt találunk a fejlesztések részletes bemutatásával, a jó választáshoz mélyen a publikációk mögé kell ásni, ha biztosak akarunk lenni abban, hogy a termék valóban az, aminek leírták.

Ebből azután közvetlenül adódik a kérdés: megéri ebben a pályázattípusban indulni? Jó néhány érvet találunk az „igen”-hez, ha a kérdést egy kicsit szélesebb kontextusba próbáljuk helyezni.

Az új fejlesztésre fordítható időtartam a Leonardo projektekben legfeljebb két év, ami a projektjavaslat kidolgozása közben elégnek, sőt még soknak is tűnik. Csak akkor szokott kiderülni, hogy a két év mégis rövidebb, mint amennyinek képzeltük, amikor észrevesszük, hogy eltelt egy év, és még nem tudunk konkrét, mérhető eredményt felmutatni. Ezt követi az átkapcsolás a „nagyobb sebességre”, és igen ritka – még a leghatékonyabb partnerség mellett is – hogy a második év végére tökéletesen elégedettek vagyunk az eredményeinkkel, maradéktalanul sikerült véghezvinni mindazt, amint annak idején komolyan, szívvel-lélekkel kigondoltunk. A projektet lezárjuk, miközben kénytelenek vagyunk „elcsomagolni” jó néhány – a két év alatt felhalmozódott tapasztalatból származó – továbbfejlesztési, javítási elképzelésünket. Persze az sem lenne igazán jó megoldás, ha további évekkel növelhetnénk a projekt időtartamát, hiszen a projektmunka olyan erőforrás-összpontosítást igényel, amiben nagyon el lehet fáradni, és nincs jobb megoldás, mint az, hogy a nyitott kérdésekkel együtt élve kikényszerítsük a csapatból a befejezést, a lehető legjobb kimenetre koncentrálva.

A projekt lezárul, de az elindított fejlesztések nem szabad, hogy befejeződjenek, ha azok valóban koherens célkitűzésekből eredtek. A kérdés csak az, hogy a támogatás megszűntével az intézmény elő tudja-e teremteni azokat az erőforrásokat, amelyek a termékek integrálásához, a további fejlesztésekhez szükségesek. Ezen a ponton érdemes innovációtranszferben gondolkodni. Az egységes prioritási rendszer szinte garantálja, hogy európai szinten fogunk találni a fejlesztésünkhöz szakmailag közel álló terméket, sőt olyat is, amely valamilyen vonatkozásban túllép a mi eredményeinken. A tudásimportot (exportot) nem úgy képzelem el, mint amikor egy kereskedelmi terméket behozunk az országba. Az innovációtranszfer arra ad lehetőséget, hogy az európai szakképzési intézményekben érlelődő innováció a kezdeti fejlesztések után egy, a termék minőségét, alkalmazhatóságát magasabb szinten katalizálni képes együttműködés keretén belül hasznosulhasson.

A pályázó szemszögéből az Egész életen át tartó tanulás programon belüli kiírások előnyét éppen abban látom, hogy viszonylag szabad teret hagynak a kreativitásnak, a célok és prioritások megfogalmazásával nem szorítanak bennünket komoly megalkuvásokra kényszerítő korlátok közé. Véleményem szerint ez különösen igaz az innovációtranszfer típusú pályázatra. Ha a javaslatban be tudjuk bizonyítani, hogy a transzfer mindkét oldala „kompetens” – a kiválasztott termék, módszer alkalmazási eredményei mérhetőek, az adaptálni kívánó szervezet a termék hasznosítására alkalmas szakmai előzményekkel és befogadó környezettel rendelkezik, akkor komoly esély van a támogatás elnyerésére. A tudástranszfer mindkét irányban csábító. Exportőrként lehetőséget kapunk arra, hogy megmutassuk a hazai eredményeinket az európai szakképzés színterén: hosszú évek partnerségi tapasztalatai alapján meg vagyok győződve arról, hogy a magyar iskolák, felnőttképzők – ha infrastruktúrában nem is igazán erősek – a pedagógiai gyakorlat, a minőségközpontú szemlélet, a szakképzés eszközeinek és lehetőségeinek folyamatos elemzése, a legkorszerűbb hálózati tanulás módszereinek befogadására való nyitottság tekintetében fel tudnak mutatni európai szinten is hasznosítható eredményeket. A „hogyan?” kérdésre a választ a hálózati együttműködés lehetőségeinek hihetetlen méretű „berobbanása” adja meg. Alig néhány évvel ezelőtt jogosak lettek volna a kérdések:

• Hogyan keressek? (innovatív terméket, partnert, a céljaimhoz illeszkedő fejlesztést)
• Hogyan tegyem ismertté magamat, magunkat, eredményeinket?

A világhálón az együttműködést kínáló szakmai közösségek sokasága várja, hogy csatlakozzunk. Az innovációtranszfer ebben a környezetben nem „mondvacsinált”, erőltetett eszköz, hanem komoly lehetőség, mind a pályázók egyéni érdekeltsége, mind a nagyobb léptékű uniós célkitűzések kontextusában. Ha komolyan vesszük a lisszaboni célokat, ha merünk gondolkodni abban, hogy munkatársak lehetünk abban az „építkezésben”, amelynek projektjavaslatára az van írva, hogy „tudásalapú társadalom”, akkor nem gondolkodhatunk két évre szóló fejlesztésekben. A Leonardo da Vinci projekteket tekintsük „fejlesztési ciklusoknak”, abban a tudatban, hogy a komoly innovációnak több ciklusra kiterjedő „érési időre” van szüksége.

Azoknak, akik foglalkoznak egy innovációtranszfer típusú projektjavaslat benyújtásának gondolatával, javaslom, hogy látogassák meg az alábbi két, magyar koordinációjú innovációtranszfer projekt honlapját.

• TENEGEN: Hogyan tanítsuk a Net Generációt? A hálózati tanulás eszközeinek és lehetőségeinek alkalmazása a szakképzésben – tanártovábbképzési program fejlesztése (Leonardo Innovation Transfer Project LLP-LdV-TOI-2008-HU-016)
  Koordinátor: Prompt-G Számítástechnikai Oktatóközpont
  Projekt honlap: http://tenegen.prompt.hu
  
  
• PRECISE: Informatika tanárok szakmai angol nyelvi kompetenciájának fejlesztése, angol nyelvtanárok e-tutor képzése (Leonardo Innovation Transfer Project LLP-LdV-TOI-2007-HU-013).
  Koordinátor: Számalk Szakközépiskola, Budapest
  Projekt honlap: www.precise-project.eu 
   

Hartyányi Mária, a TENEGEN programkoordinátora

Felkeltette az érdeklődését a lehetőség? Megismerné közelebbről a Leonardo innovációtranszfer pályázatot? Részletes információk itt A fenti írás a Tempus Közalapítvány Pályázati Pavilon magazinjának 2009. tavaszi számában jelent meg. Ha további cikkeket olvasna pályázati lehetőségekről, projekteredményekről, kreativitásról, európai oktatási-képzési kérdésekről, itt megnézheti és letöltheti a kiadványt.