A Nobel-díjasok motiválják a csorvási diákokat. Beszélgetés a kreatív és innovatív Edison Klubról

A Csorvási Általános Iskola berkein belül működő Edison Klub a „Hónap feltalálója” pályázatával lett részese a Kreativitás és Innováció Európai Éve hazai programsorozatának. A kreatív csorvási diákok közül havonta 1 fő kaphatja meg ezt a pénzjutalommal járó díjat, azt követően, hogy az adott problémára megoldást nyújtó találmányát meg is alkotta.
Murvai Józseffel, a csorvási diákokat évtizedek óta „innovatívan” pallérozó tanárral a Klub történetéről, kreatív nevelésről és igazi gitárról is beszélgettünk.

Mióta él a Klub, hogyan indult?
1985-ben indult Magyarországon a Tervezzünk tárgyakat! nevű pályázatsorozat, amelyhez mi 1988-ban csatlakoztunk. A pályázatot technika órákon hirdettem meg, és azt mondtam, hogy ha valakinek van ötlete, akkor csütörtök délutánonként fél háromtól megtalál a technika teremben. A gyerekek jöttek, elkészítettük a pályázatokat, és vártuk az eredményeket.
Egyik alkalommal egy hetedikes lány egy füzetet vett elő, és beírta a jelenlévők névsorát, majd úgy döntöttünk, hogy a füzetre a Feltalálók Klubja felirat kerüljön. Később úgy gondoltuk, hogy a pályázatok elküldése után is rendszeresen tartsuk meg a foglalkozásokat, tervezzük és készítsük el tárgyainkat. 1992. május 25-én nyitottunk egy nagy könyvet, amelyre már Edison Klubot írtunk. Azóta minden foglalkozáson a jelenlévők beírják ebbe a könyvbe a nevüket és a munkájuk megnevezését.

Hol hallottak a Kreativitás és Innováció Európai Évéről, miért tartják fontosnak, hogy a programsorozat része a feltalálóverseny?
A www.pafi.hu oldalon találtam meg a pályázat kiírását. Itt szoktam keresni a gyerekeknek szóló pályázatokat is.
Az EU feladta a labdát, ezzel csak egyet lehet tenni... A kormány, a gazdasági élet szereplői, gyakorló pedagógusok mutassák be, hogy ezen a területen milyen lehetőségeik, megvalósult gyakorlataik vannak. Ekkor elindulhat egy közös gondolkodás, hogy minden résztvevő megtehesse a tőle elvárható lépéseket.
A hónap feltalálója program annak köszönhető, hogy a Magyar Innovációs Alapítvány a korábbi pályázatokra érkező munkáink elismeréseként 300 ezer forintot adott az intézményi innováció fejlesztésére Ebből futja pl. a hónap feltalálójának adandó pénzjutalomra, ami 5000 forint nyertes találmányonként.

Hogyan történik az élethelyzet kitalálása, amire a találmány reflektál?
A helyi tantervünkben évente 5 óra fordítható a technika tantárgyban tárgytervezésre. Itt a gyerekek megtanulják, hogy mi a különbség a problémahelyzet és az ötlet között. Megértik, hogy a feladatuk csupán annyi, hogy vegyék észre azt a problémát, amely mellett mindenki más elmegy. És bátornak kell lenniük. Vajon hány újítás maradt a gyermeki fejekben azért, mert nem merték elmondani senkinek sem? A ténylegesen új dolgok előreugrást jelentenek, és nem kapcsolódnak a megszokott kultúránkhoz. Tipikus házi feladat ilyenkor: Írj 10 problémahelyzetet és 10 ötletet! Ezekből gyakran tudunk válogatni pályázatokra is.

Milyen segítséget kapnak a gyerekek a tárgyi kivitelezésben?
Elég jól felszerelt a technika tantermünk. Az egykori tanítványok és az egykori Edison Klubtagok segítségére mindig számíthatok. Van, amikor ez tevőlegesen is megvalósul. 2007 nyarán Murvai József Máté mérnök-informatikus egyetemi hallgató és Szabados László villamosmérnök segítettek a gyerekeknek a nyári foglalkozásokon. Egyébként Szabados Laci most már Barcelonában lakik és a dubai királyi család egyik cégénél, a Pal Robotics, emberszabású robotokat fejlesztő üzemben mérnök. Tőle egy jól felszerelt elektronika szerelősarkot kaptunk, és a csorvási üzemektől is folyamatosan kapunk segítséget.

Hány általános iskolás van Csorváson, milyen hagyományai vannak az innovatív, kreatív gondolkodásnak, alkotásnak a településen?
368 tanulónk van jelenleg. Volt tanítványaink kifejezetten innovatívak: Krajcsovics Róbert, a táskatartó kitalálója és Paraj Helga, a virágkiemelő készítője ma már sikeres vállalkozók. Robi ma is alkalmazza a tanult módszert: egy füzetbe írogatja ötleteit. (Ez már hagyomány nálunk.)
Az iskolában – természetesen – nem én egyedül fejlesztem a gyerekek kreativitását. Ha akarjuk, ha nem, egymás munkáját is segítjük az egyes tantárgyakban alkalmazott módszerekkel. Például a technikában tanított logikai alapkapcsolások szerelése mindenütt használható készséget ad. 2006-ban egyik értekezletünkön már vázoltam egy előadás keretében a kreativitás fejlesztésének fontosságát, és szerettem volna összegyűjteni az egyes tantárgyakban alkalmazott módszereket azzal a céllal, hogy az intézményre kiterjedő, átgondolt kreativitást fejlesztő programot írjunk, de ennek megvalósítása még várat magára.
Alapfokú Művészeti Iskolánkban a zene és a képzőművészet fejleszti a gyerekek kreativitását.

A pályázati forma erős motiváló erőnek számít a csorvási diákok körében. Milyen pályázatokat írt ki eddig az Edison Klub?
1992-ben megszűnt az országos pályázat, megpróbáltunk egy megyei szintű programot hirdetni. Kevés munka érkezett, és a pályázat anyagi feltételeit is nehezen lehetett biztosítani.
1994–1998-ig működtettem az Edison Klub Alapítványt, de kevés támogatást sikerült szerezni, így nem volt értelme az adminisztrációt folytatni.
A Csorvási Gyermekekért Közalapítvány minden évben pályázatot ír ki nyári programok megvalósítására, így hagyománnyá vált a nyári Edison Klub, és évente 15–20 ezer forintot fordíthatok eszközök vásárlására.
Idén a Cybergeneráció ötletverseny pályázatra 5 tanuló munkáját küldtük be. Számítógépes játékokat terveztek, illetve egyik tanulónk az operációs rendszerben javasolt egy új funkciót.
Szintén ebben az évben a XIV. Országos Tudományos és Technikai Diákalkotó Kiállítás pályázat első fordulójára 16 tervezetet küldtünk el. Március 20-ig értékelik az első fordulót, ezután készítjük el a kiválasztott munkákat.
A Hónap feltalálója programot folyamatosan figyeljük és módosítjuk. Egyszerűsítettük a pályázat beadását: nem kérünk jeligét és nevezési díjat. Már az első hónap után megállapítottuk, hogy értékes munkákat nem tudunk díjazni, mert az adott hónapnak egy feltalálója van. Kihirdettük, hogy az év végén további három, korábban nem díjazott munkát is jutalmazni fogunk. Hogy hűek maradjunk Edison szelleméhez, megválasztjuk az Év feltalálóját is a beadott munkák száma és minősége alapján.
A Hónap feltalálója program februári nyertese Braun Tamás. Elgondolásával, az elektromágneses tálcával az azon szállított poharak csúszkálását akarja megakadályozni. A munkát elkezdtük. Először különböző anyagokkal kísérleteztek a diákok, majd tálcákat vettek, és további kísérleteket végeznek, hogyan lehet megvalósítani a működést. Nagyon izgalmas feladat!

Mi hajtja Önt és a diákjait? Van valamilyen egyedi módszere, amivel kihozza belőlük a „feltalálót”?
A technika teremben függ 6 magyar Nobel-díjas képe. (Dolgozom azon, hogy mind a 13 ott legyen.) Ők és a többi magyar feltaláló példája is mutatja, hogy a nagy felfedezések, találmányok néha egy apró mozzanaton múlnak. A gyermeki lélek, a gyermeki látásmód rugalmas, hajlékony. Nekik tudniuk kell, hogy változtatni, újat kitalálni igazán ők képesek. Ezt megértik, és meg is látják azokat a problémahelyzeteket, amelyekkel közvetlenül találkoznak életük során.
A kreatív folyamat irányításával segítjük a kreatív produktum létrehozását; így fejlesztjük a kreatív személyiséget. Igen fontos a megfelelő kommunikáció. Hogyan tudom a pszichológiai méretemet csökkenteni, hogy merjenek megnyilatkozni a gyerekek? A Thomas Gordon által kidolgozott kommunikációt alkalmazva próbálom megoldani a jelentkező problémákat. Egy adott problémahelyzet, ötlet megbeszélése folyamatában tilos kommunikációs gátakat alkalmazni, én-közlésekben kell véleményünket megfogalmazni, és aktív hallgatással kell segíteni a gyermeket, hogy elképzelését szabadon kifejthesse.
Minden esetben pozitívumot kell keresni, hogy a folyamatot erősíteni tudjuk.

Mi a véleménye a híres magyar tálentumról? Tényleg tehetségesebbek vagyunk az átlagnál, vagy a szükség találékonysága szól belőlünk?
A legenda szerint, amikor George Cukor megunta a honfitársak rohamát Hollywoodban, kiírta az ajtajára: „Nem elég, ha magyar, tehetségesnek is kell lenni!” Valaki odaírta: „Elég, ha magyar.” A történet talán így nem igaz, de én úgy vélem, hogy mi kreativitásban az átlagon felüliek vagyunk.
Kétségtelen, hogy a jelenlegi helyzetben fokozottabban kell keresni a megoldásokat. Ez kreativitást igényel.

Felmerült az innovációs központ ötlete. Számíthatnak támogatókra a program továbbfejlesztésében?
Már összeállítottam a kistérségi konferenciánk tervezetét. Biztos vagyok az önkormányzat támogatásában. Konferenciánkon lehetőséget adunk a kistérségi iskolákban dolgozó kollégáknak is, hogy bemutathassák kreativitás-fejlesztési programjaikat, gyakorlatukat.
Központ akkor lehetünk, ha a kistérségi iskolákban is tevékenyen támogatják a tanulók alkotó tevékenységét. Most kevés esélyt látok erre, mert az iskolák nem tudják a szakköröket fizetni, magam is harmadik éve tartom az Edison Klubot díjazás nélkül. Ezért javasoltam a Kreativitás és Innováció Európai Évének magyar megnyitóján olyan ösztöndíjrendszer bevezetését, amely közvetlenül a pályázó pedagógust támogatja. Az  év nyilvánossága is hozhat támogatókat.

Ön személy szerint is „innovatív” szereplője volt az Év megnyitójának, értékes javaslatokkal élt a meghívott k+f szereplők felé.
Hogyan lehetne Ön szerint egy sejtszintű innovatív programot társadalmi szintre kiterjeszteni?
Fogalmazhatok úgy, hogy egy korábban létező, akkor jól működő országos programnak vagyunk a sejtszintű maradványa. Szerintem a program akkori kitalálója és szervezője ma is készen áll erre a munkára. Dr. Gaul Emilről van szó, akivel örömmel találkoztam az Év hivatalos megnyitóján.
Az Év megnyitóján tapasztaltam, hogy a kreativitás és innováció fejlesztésének kérdésében nincsen egységes látásmód, illetve gyakorlat. Az egyes társadalmi szervezetek – jó szándékkal – kiírnak különböző pályázatokat, és a sikertelenség után úgy gondolják, hogy nincs arra szükség. Minden szinten meg kellene nézni, hogy miért működik az, ami működik, és miért nem működik az, aminek működnie kellene. A felszólalásomban utaltam arra a problémára, amit a bőrömön tapasztalok, de ez csak egy nézőpont.
Ez az év jó alkalom, hogy komolyan próbáljunk lépéseket tenni a fejlesztés érdekében.

Ön is kísérletezget. Mit tart pedagógusi munkássága legnagyobb sikerének?
Én tudom, hogy kreativitásra nevelni gyerekeket – egy társadalom jövője és az egyén boldogulása szempontjából – nélkülözhetetlen feladat. Mérey Ferenc erről így ír: „Az űrhajózó emberiségnek a kreativitás olyan létkérdéssé válhat, mint a jégkorszak emberének az intelligencia.” Az előbbi gondolat talán így folytatható: a kreativitás állítja elő azokat az eszközöket – tárgyi és szellemi értelemben –, amelyeket az intelligencia majd alkalmazni tud. Az Apollo 13 asztronautáit is a kreatív gondolkodás mentette meg.
Az Edison Klubban együtt dolgoznak a sajátos nevelési igényű tanulók ép társaikkal. Arra törekszem, hogy majdan mindenki a saját szakterületén tudjon kreatív lenni. Fontos, hogy minél többen eljussanak arra a szintre, ahol Szabados László dolgozik vagy Dr. Weiczner Roland, aki az SZTE Általános Orvostudományi Karának kutató-oktató orvosa (mindketten egykori csorvási diákok). De vitathatatlan, hogy felbecsülhetetlen érték az is, ha egy lakatos vagy egy mezőgazdasági munkás meg tudja fogalmazni munkaterületén a problémahelyzeteket, és azokra kreatív válaszokat tud adni.
Sikernek tartom, hogy megjelenhettünk az országos programok között. Sikernek érzem azt is, hogy az elmúlt tanévben kipróbálhattam a befogadó iskola tervezetemet. Három magatartászavarral küzdő, illetve hátrányos helyzetű tanuló kért meg, hogy segítsek nekik felkészülni a Ki mit tud? vetélkedőre. Play back zenekart akartak létrehozni. Kartonból készítettünk gitárokat, dobokat. A fellépés sikeres volt, és én is elkészítettem jegyzeteimet. A kapcsolatom ezekkel a tanulókkal azóta a kölcsönös tiszteleten alapul. Ma már igazi gitárjuk van.
Még egy sürgős feladat áll előttünk. 1993-ban, amikor a Tervezzünk tárgyakat! tantervi blokkot engedélyeztettem, a technika órákon a fiúk és a lányok vegyes csoportokban voltak. Az idők során szétválasztottuk a technika tanítását nemek szerint, és a lányok kimaradtak a tervezés tanulásából. Kecskés Beáta tanárnőt kértem meg, hogy a Hónap feltalálója programban dolgozzunk együtt, és a helyi tanterv módosítására közösen tegyünk javaslatot. Szeretnénk az 5. osztálytól kezdve, felmenő rendszerben, azonos szemlélet szerint tartani a technika órákat. A tervezőmunka mellett vállalkozási ismereteket is szeretnénk tanítani, hogy a feltalálás folytatásaként, a diákokból szerveződő vállalkozásban eladható termék születhessen. Így tudnánk teljessé tenni a folyamatot. Biztos vagyok abban, hogy az iskolavezetés partnerünk lesz ebben.
A család segítsége mindig fontos. Az Edison Klub több mint 20 éve alatt a pályázatok, a tárgyak elkészítéséhez sosem volt elegendő a heti két óra. Mindig be kellett iktatni külön délutánokat, szombatokat. Így nyugodtan mondhatom, hogy a sikereket közösen értük el a feleségemmel, akivel gyakran kísértük együtt a gyerekeket különböző rendezvényekre is.

A fenti írás a Tempus Közalapítvány Pályázati Pavilon magazinjának 2009. tavaszi számában jelent meg. Ha további cikkeket olvasna pályázati lehetőségekről, projekteredményekről, kreativitásról, európai oktatási-képzési kérdésekről, itt megnézheti és letöltheti a kiadványt.